bár ahogy tyúkkal meg vörössel szervezzük a leánybúcsút, esélyes, hogy már reggel tízkor kell elindulni, és úgy végezzük, mint a másnaposok.

boldogsággal tölti el a szívemet az a tudat, hogy míg az év elején azt találtam mondani, nagymama üzemmódban működöm, és én már aztán az életben többet nem megyek bulizni, ez a tény nem nyert igazolást. múlt héten pedig háromszor is úgy indultam el, hogy jó két rozéfröccs belefér, úgysem tudok berúgni, hát ez valahogy nem így végződött. bár azt nem szeretném mondani hogyan. szombaton pedig megfogadtam, hogy én aztán pálinkát már soha többet, ez a hatodiknál jutott eszembe, úgyhogy onnantól kezdve tényleg nem ittam. ha pedig nálam van buli, akkor meg a vendégek kutyákkal, biciklivel, székekkel és poharakkal érkeznek, a gond csak a másnap itt maradt dolgokkal akad. bár  három kölcsön székből egyet már visszaadtam.

minimál esküvő lesz, minden másra kell a pénz. a karikagyűrű is drága. a vendégek pedig nem esznek csak isznak. itt nem lesz menyasszonytánc.

Elolvasom »

most mondjam azt, ha megkérdezik, hogy a kedvenc filmem a dirty dancing és a szerelmünk lapjai? de ha egyszer az. mikor még lila művészekkel jártam, akkor kötelezőnek éreztem fellini, bertolucci, bunuel, truffaut, és david lynch (najó azt önszántamból) életművét szóról szóra tudni.

ez most meg onnan jutott eszembe, hogy láttam megint a kifulladásig-ot, és tetszett. félek. mi történik velem? mi történik a világgal?

de nehogy az olvasó kutyás bejegyzés nélkül maradjon, hát elmondom, hogy arra értem ki tegnap reggel a kertbe, hogy az eb jóízűen falatozik egy döglött madárból. mindezt azok után, hogy egy béka hirtelen felbukkanása lábon kihordott szívrohamot okozott nála előző nap. a víztől pedig még mindig retteg nyolc hónaposan is, pedig azt hittem ez idővel elmúlik. és én még vitorlázni is el akartam vinni, de a többiek mondták, hogy egyrészt a hajóra ne jöjjön mert kutya, másrészt meg fejest ugrana az első pillanatban a vízbe, hiába retteg tőle. úgyhogy inkább megsértődve kifeküdtem napozni hat percre.

szívesen szemen köpném magam akkor, amikor az egyik barátom a másikat alázza a háta mögött, és ilyenkor nem azt mondom, hogy kussolj bazmeg, hanem mosolyogva bólogatok, esetleg még helyeselek is. azt gondolván, hogy így akkor most kimaradok mindenből, nem konfrontálódom senkivel. viszont továbbra is ugye vétkesek közt cinkos, aki néma. ezért hát igen, végig hallgattam az összes undorító gyomorforgató dolgot róla, és nem mondtam semmit. illetve egyszer de, de akkor én is ki lettem osztva.

madonna mit tenne a helyemben?

mert így ebben a kiábrándító valójában ezzel az emberrel nem igazán szeretnék semmiféle barátságot. de én is ugyanolyan hibás vagyok, mikor még az elején nem állítottam le, és mondtam, hogy vagy hagyja abba, vagy folytassa, de nem akarok tudni róla. és akkor így hogy nézzek a másik illető szemébe? hogy én azzal a tudattal iszom vele a rozéfröccsöket, hogy tudok róla dolgokat, amiket nem kellene, és nem is akartam volna tudni. nem tudom tovább színlelni, mert ugyanolyan hibás vagyok, amiért végighallgattam hónapokon keresztül.

és ha szóvá tenném mindezeket, hát köztudott, hogy a rossz hír hozót lövik le. így inkább kerülöm mind a kettőt, és elvesztek két barátot. ami tök mindegy, mert ha elmondom akkor is elvesztem, ha nem mondom, akkor meg szemét vagyok, és az ilyen nem barát.

csak már megint én jövök ki szarul. hogy miért mindig engem kell megtalálni minden faszsággal? miért nem tudott volna másnak panaszkodni? hogy nem gondolt arra, ha nekem elmondja ezeket, akkor én már nem nézhetek, nem tehetem meg, hogy a másik szemébe nézek. nem tudom miért nem lehetett előre gondolkodni?

kivéve, ha ez előre kitervelt volt. mert most, hogy kiszálltam, minden rendben köztük. most, hogy legutóbb azt kértem ne nekem mondja el ezeket. látszólag minden eddig rossz dolog megoldódott. ha nem az volt ennek az egésznek az célja, hogy kikerüljek a képből. és ha így is történt, igazán tudhattam volna előre, mert  a barátnőm,  a barátaim háromnegyede utáljal. van aki egyszer találkozott vele, és közölte, többet nem. van aki alig ismeri, de már kijelentette, hogy ő nem szeretne vele egy levegőt szívni a továbbiakban. van aki kifejezetten kérte, hogy ha lehet, őt ne hívjuk.

talán akkor eleve így akartad? mert akkor bazmeg igazán jó munkát végeztél, csak nézz körbe, mert egyedül maradtál.

és tegnap este találkoztunk egy ugyanolyan tacskóval. még sose láttam másik törpetacskót, bár tacskót se nagyon errefelé, és pont a házunk melletti téren volt. ja persze azért nem láttam, mert ő is új, még csak négy hónapos. de a ma is találkozunk velük, bár azt, hogy hánykor nem nagyon értettem, meg úgy egyébként sem, pedig nagyon figyeltem a gazdájára. mindenesetre abban megegyeztünk, hogy a sebhelyes arcú (scarface) az sokkal jobb, mint bármelyik másik film, és a keresztapából a harmadik rész a legjobb. ezek ilyen fontos és elengedhetetlen információk a kutyasétáltatáshoz. bár szőke az elején még lent volt velem, végül ő is hazament, miután a négy sörtől kurvahangosan súgta a fülembe, hogy ő se nagyon érti amit a csávó mond, bár ezt meg a csávó nem, mindenesetre dehogy volt égő.

bár mielőtt átmennék kutyablogba, hadd jegyezzem meg, hogy azért persze más dolgom is van, mint pl. ö ööö ööö öööööö

"A túrázás hippi dolog. Rendes ember nem megy oda, ahol semmi dolga sincsen. köszönöm! de vannak rosszabbak, mint például az úszás. Mi a faszért nem lehet végigsétálni a parton azt az 50 métert? Vizes se lesz az ember, meg hát nem is fárad bele annyira. Vagy a futás. Ha siet, menjen taxival. Ha meg nem siet, akkor minek fut? mondjuk 10 kiló műanyagot magadra aggatni, hogy utána egy 5 mili széles acélon csúszkálj a fagyott vízen, egy fa bottal, 30 deka műanyagot kergetve…köszönöm!"

azzal az országgal baj van, ahol már a tévémacit is megváltoztatják.

egyébként meg hihetetlen, hogy két óra leforgása alatt hullik szét darabokra a tökéletes életem, amiről reggel még azt hittem, hogy minden rendben van, az délre már gyökeresen megváltozik.  és semmi sem az aminek látszik.

L. pedig bármelyik nap meghalhat. és ettől is kurvára kivagyok, és magamat sajnálom, hogy mi lesz velem nélküle, és nem őt, hogy megszűnik létezni, és annyira fiatal, és még annyi mindent nem élt át, és nem lát több tavaszt.

kibaszottul fáj az életem, és tényleg magamat sajnálom.

és azért is, mert hihetetlen szar alakokkal vagyok körülvéve, akik kihasználják a jóságomat, és még nekem van lelkiismeretfurdalásom, hogy az én életem tönkretételével nem segítek rajtuk. tyúkot kellett felhívnom, aki mindig tudja minden helyzetben, hogy mit kell tenni, és ezúttal is tudta. és mostmár talán annyira nem szar, csak még mindig nehéz elfogadnom, hogy másnak nyilvánvaló, hogy engem vesznek hülyére, de nekem nehéz felismerni. igen, több emberrel is. ki kell takarítanom az életemből ezeket, és így is minden egy fos, de ezzel talán egy kicsit jobb lesz.

annak legalább örülök, hogy a kiskutyám és a szerelmem mellettem van. jó elválaszt minket párszáz kilométer, de attól még tudom, hogy szeret, és repülőre ülne azonnal, ha bármi bajom lenne. június még kurva messze van. talán tényleg fel kell hívnom, hogy sok az a két hónap.

már magamnak is sok vagyok.

olyan volt, mint egy pofon, csak jobban fáj. persze, ha meghal valaki nehéz feldolgozni, és sosem számítunk rá- de nem tudtam, hogy ilyen lesz. hogy nem hiszem el, és még mindig nem tudom elhinni, és minden egyes nap azt gondolom, nem igaz. ez nem vele történik, nem velem történik, és nem velünk.

a színarany -pedig az inkább fehér- jeruzsálemi temető előtt állva megjegyeztük, hogy minden öreg rokonunk már megvásárolta a sírhelyét, hogy első sorból nézze, amikor a messiás visszajön. mi is vehetnénk haha, van nálunk elég sekel az újrakezdéshez. akkor nem tudtam, hogy nála már elkezdődött, csak még nem tudtunk róla.

kétszer kérte meg a kezem, kétszer mondtam nemet. nem egészen fél évre lettünk volna "boldog" házasok.

bár én még mindig azt hiszem, nem hal meg, ez nem vele történik, nem velem történik, és nem velünk.

elég kiábrándító azért, hogy a leghíresebb mondat el sem hangzik a filmben. illetve de, csak később mondta alá humphrey bogart,  a film elkészülte után rendelték be. az utolsó képkockán az elsötétülő filmvásznon hallani. a felújtott színes változatban például egyáltalán nem.

az pedig meg sokkal jobb, hogy "a világ összes lebuja közül pont ezt kellett megtalálnod."

a buli tegnap este 11-kor véget is ért. miközben azon sóhajtoztunk, hogy már régesrég fejen kéne pörögnünk az asztalon, és közben eddára rázni a hajunkat. ehelyett tök csöndben fröccsöztünk, és tényleg félek, hogy vége a világnak.

annyira nagymama style-ben nyomom 2012-ben az újév miatt. merthogy amilyen az új év első napja, olyan lesz az év is. és persze minimál alkoholizálás újév napján nyilván volt, ami meg is mutatkozik, idén még nem voltam bulizni, és egyszer rúgtam be, de az is csak ilyen lájtosan. félek. mi történik velem? mi történik a világgal?

és ma chamud világraszóló szülinapja van, amire hetek óta készülődik mindenki, mert chamud bulijai rendre úgy végződnek, hogy nova scotiában ébredünk, vagy egy bálnavadász hajón. ennek megfelelően shoshannával egész nap új ruhát vásároltunk (neki), és ajándékot (chamudnak). és mire este levittük a kutyát, 9-kor közöltem, én most már biztosan nem megyek sehová, mert elfáradtam, és egész este how to make it americát fogok nézni.

és minden nap 11-kor már alszom, egy héten egyszer megyek el kocsmázni, és bulizni meg ki tudja mikor, valószínűleg már soha. jó majd persze biztos lenézünk a buzinegyedbe klauval, meg lesz a purim, amin kurvásnővérke leszek, és nyáron pride , mint minden évben, de ez három. egész évre. az egész kibaszott évre!

basszák meg, félek. geciöreg vagyok.

basszameg álmomban tanítottam, és lady gagának öltözve tartottam énekórát, majd összejöttem a tornatanárral. persze csak miután kilógtunk füvezni a közeli erdőbe, természetesen tanítási időben.

ennél már csak bizarrabb- és azért, mert ez valós-,hogy  javítóintézetbe hívtak tanítani. persze megpróbálhatnám elcsúnyítani magam, de nekik valószínűleg tök mindegy. nem szeretnék napi nyolc órában azzal a tudattal létezni, hogy húszan akarnak  megbaszni, és csak a biztonsági őr tartja őket vissza, vagy esetleg az a tudat, hogy 18 évesen a börtönbe távozhatnak az intézményből.

utálom a tanítást, persze ha ryan gosling lenne a kollégám mindjárt nem.

reggel a piacon a zöldség mellé a kiskutyám is megmérték. 2 kg 75 dkg. azzal köszöntek el az eladók, hogy hozzam jövőhéten is, a többit meg nem értettem, remélem nem azt mondták, hogy és hagyjam is itt.

kutyám van, dohányzom, biciklivel járok, és a nőket szeretem. otthon nincsenek jogaim, de itt brüsszelben még az étterembe és a ruha boltokba is kutyával mennek, az egész város tele van biciklis úttal, a buzinegyedben a számtalan buzibár mellett a boltokra is ki van rakva a szivárványos matrica, még egy mosodára is. dohányozni a kocsmákban itt se lehet, de a szórakozóhelyeken van BENT kijelölt dohányzó helyiség. a celticában pl. kettő is, a földszinti rögtön a bejárat mellett. (igen, itt történt a két sajnálatos eset is, mikor a román csávónak manelét énekeltem részegen, egy egyiptomi palinak meg amr diab-ot. az angolnak meg csak annyit mondtam, i like your british accent, amire azt a választ kaptam, i like your brest. bár erre halványan emlékszem, hogy amikor azt mondtam my boobs ssay thank you, but i'm lesbian, odarángatott egy leszbikus barátnőjéhez, akitől aztán nem győztem bocsánatot kérni, mert se ő, se én nem tudtuk mire vélni a dolgot)

tegnap egy bácsi megkérdezte milyen nyelven beszélünk, és mikor mondtuk, hogy magyar, (bár azt mondjuk nem értettem miért nem tudta, elég sok magyar van itt)o egyből elkezdte mondani, hogy hát igen orbán viktor, meg a fidesz éppen a demokráciát szüntetik meg, és szegények, és gondolta magában, hogy nem csoda, hogy eljöttünk magyarországról.

hát nem.

pénteken meg egy arab csávó azt kérdezte, koszovóból jöttünk?

van ebben az országban egyáltalán ember koszovóból?

bár azt leszögezném, nem azért akartam törpetacskót, mert dita von teese-nek is van.